Az önértékelés 50 árnyalata

2019.08.23

Az önértékelésnek mindennapi beszélgetéseinkben, gondolatainkban is nagy jelentőséget tulajdonítunk; az, hogy mennyire vagyunk jóban önmagunkkal meghatározó abban, hogy hogyan élünk meg helyzeteket, milyenek a kapcsolataink, vagy hogy mennyire tudjuk megvalósítani a céljainkat. A pszichológia kutatói is nagyon régóta foglalkoznak már a témával, és a mai napig intenzíven vizsgálják, újabb és újabb összefüggéseket fedeznek fel. Számos kutatás úgy találta, hogy sok esetben nem az önbecsülés magas vagy alacsony volta adja önmagában a magyarázatot. 

       Egy svéd pszichológusnő, Maarit Johnson 2008-ban kiadott könyvében a belső és külső önértékelés együttes szerepére hívja fel a figyelmet; az első önmagunk alapvető szeretetét, elfogadását mutatja, míg a második egy "kiérdemelt" értékesség, amelyet valamilyen úton megszerzünk magunknak. Önbecsülésünk főképp a kapcsolatainkban megtapasztalt élményektől vagy a teljesítményünktől válhat függővé. 

       Különböző embertípusok azonosíthatóak a belső és külső önbecsülés magas és alacsony szintjeinek kombinációiból. Ez alapján négy típus különíthető el, amelyek különböző tulajdonságokkal, attitűdökkel és viselkedésmódokkal jellemezhetők. Bár ezek a típusok ilyen tiszta formában ritkán jelennek meg a valóságban, de jól szemléltetik az önbecsülés működését. A következőkben sorra bemutatom a négy típust; a boldog teljesítőt, a kényszerteljesítőt, az életélvezőt és a nélkülözőt.

        A boldog teljesítő magas belső és magas külső önbecsüléssel rendelkezik; kitűz célokat, elvárásokat támaszt magával szemben, de nincs szüksége sikerekre, ahhoz, hogy értékesnek tartsa magát, mert alapvetően, belülről fakadóan elégedett önmagával. Fontos neki a teljesítmény és jólesik a dicséret, de az alapvető önértékelés magas szintjének köszönhetően a feladatvégzést nem kíséri teljesítményszorongás, és védi a sikertelenségekkel szemben. Belső sztenderdjei vannak, ezért mások sikerei nem jelentenek számára fenyegetést. Negatív jellemzője lehet ennek a típusnak, hogy egocentrikussá válhat, miközben céljait igyekszik megvalósítani, valamint néha elfeledkezik arról, hogy egyszerűen élvezze a létezést.

         A kényszerteljesítő ezzel szemben nem rendelkezik magas belső önértékeléssel, hanem mások elismerése és a kompetencia által igyekszik kiérdemelni önmaga megbecsülését. Ez nehézségeket rejt magában, ugyanis a kihívások lehetőséget adnak önbecsülésének növelésére, de a kudarc lehetősége egyben fenyegetést is jelent a számára. Mivel a sikerek számára az önbecsülés forrását jelentik, a kudarc viszont veszélyezteti azt, így erre a típusra jellemző az agresszív versengés. Továbbá, szigorú önmagával szemben, a végsőkig hajtja magát, hogy elérje a kívánt teljesítményt. Pozitív vonása lehet, hogy a társadalom számára értékes dolgokat hozhat létre - de ennek önmagára nézve nagy ára van.

    Az életélvező típus épp az ellenkezője a kényszeres teljesítőnek: belső önbecsülése magas, a külső pedig alacsony. Ő egyszerűen élvezi az életet, mások társaságát és nincs szüksége a sikerre. Nagy baráti köre lehet, mert nem köti le a teljesítmény, van ideje másokra és magára is. Ennek a kombinációnak az lehet a negatívuma, hogy hajlamos befejezetlenül hagyni a dolgait.

      Végül a negyedik típus, a nélkülöző mind a két önértékelés dimenzióban alacsony értéket mutat. Legfőbb jellemzői, hogy visszahúzódó, és nem eléggé kitartó, hajlamos könnyen feladni. Nem vonzzák a kihívások, mert biztos benne, hogy kudarcot vall, a sikernek nem látja esélyét; így a próbálkozásnak sincs számára értelme. A legfőbb megerősítési forrás számára az érzelmi megerősítés, mások támogatása. Ennek folytán viszont mások elutasítása még nagyobb fenyegetést jelent számára, mint akár a sikertelenség lehetősége. Ez a típus könnyen válhat áldozattá, viszont pozitívuma, hogy nyitott mások segítségére, inkább elfogadja a tanácsot és a támaszt, mint a kényszerteljesítő.

   Egyiket sem nevezhetjük egyértelműen rossznak, de általánosságban elmondható, hogy a magasabb önbecsülésű személyek előnnyel rendelkeznek alacsonyabb önértékelésű társaikhoz képest.


Hivatkozott irodalom

Johnson, M. (2008). Önbecsülés és alkalmazkodás. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.