A magány kultúrája - a nehéz pártalálás lehetséges okai

2019.09.17

A pártalálás nehézsége, a magány egyre elterjedtebb jelenség társadalmunkban. Felmerül a kérdés, hogy milyen tényezők állhatnak emögött?

   Annak eredményeképp, hogy igyekszünk a nyugati társadalmakra hasonlítani, a magyar kultúrára egyre inkább az individualizmus jellemző; ez azt jelenti, hogy az egyén, és az ő igényei állnak a középpontban, szemben a kollektivista társadalmak szemléletével, ahol a közösségi értékek vannak a fontossági lista élén. Az egyéni érvényesülés, önmegvalósítás hangsúlyozásának számos pozitív hozadéka van, azonban emellett háttérbe szorulnak olyan értékek, melyek a családok és egyben a párkapcsolatok működését, kialakulását segítenék; például az alkalmazkodás, kompromisszumkötés, közösségért tett erőfeszítések. Ezek fontos készségek az intim kapcsolatok működtetésében is, nemcsak a társadalom fennmaradásában. Jelentőségüket egy érdekes amerikai kutatás* is alátámasztja: előre elrendezett házasságban élő párokat hasonlítottak össze szabad választás alapján házasulókkal. Egyik legfontosabb eredményük, hogy a párok házassággal való elégedettségében nem mutatkozott különbség - ez azzal magyarázható, hogy a házasságban, párkapcsolatban megélt boldogság nagyobb mértékben múlik a hozzáállásunkon és a kapcsolatért tett erőfeszítéseinken, mint azon, hogy kit választunk.

  Ezzel párhuzamosan a világ kinyílt az emberek számára: a lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen, bárhol tanulhatunk, dolgozhatunk, élhetünk. Ezáltal a potenciális partnerek száma is extrém mértékben megnőtt - bonyolítva ezzel a döntési folyamatot és egyben lehetőséget adva a passzivitásra. Érdekes paradoxonnak tűnhet, hogy kisebb közösségekben, limitált számú partner jelenlétében könnyebben alakítottak/alakítanak ki tartós párkapcsolatot az egyének. Képzeljük el, hogy egy pár száz fős faluban élünk, és jövőképünk szerint várhatóan ott is fogunk megöregedni; valószínűleg küzdeni fogunk azért, hogy a  néhány potenciális partnerből a számunkra legszimpatikusabb legyen a társunk. Ezzel szemben, a lehetőségek kavalkádjában érezhetjük úgy, hogy ha egy vonzó nőről/férfiról "lemaradunk", biztosan akad majd másik - ezáltal csökken a motiváció az aktív párkeresésre. Valamint, ez megint csak előtérbe helyezi a választás, a választandó partner tulajdonságainak a jelentőségét, szemben a kapcsolatért tett erőfeszítésekkel. Természetesen lehetnek "összeillőbb" személyiségek, de bármennyire is passzoljon valaki a párjához, hosszútávon csak közös munkával lehet fenntartani egy párkapcsolatot. Mindazonáltal a lehetőségek  bővülése sok előnnyel jár, hiszen rengeteg tapasztalatot gyűjthetünk más városokról, országokról, kultúrákról és saját magunkról is. Ha megtaláljuk azokat a célokat, amelyek valóban összhangban vannak az igazi vágyainkkal, értékeinkkel, és tudatosan ezeknek megfelelően alakítjuk az életünket, akkor nem fog felőrölni a bőség zavara.

    Mindamellett, hogy a több lehetőség nehezítheti a döntést, a média sem könnyíti meg számunkra a helyzetet: a filmekben, reklámokban szereplő tökéletes férfiak és nők képe elhalványíthatja mind a saját értékességünkbe vetett hitet, mind a lehetséges partnerek észlelt vonzóságát. Olyan idilli, és sokszor torz kép alakulhat ki az ideális önmagunkról, és az ideális partnerről, amelynek nagyon nehéz (leginkább lehetetlen) megfelelni. Továbbá a túlzott médiahasználat nemcsak az offline, való életbeli találkozások számát csökkenti, de az önismeret megfelelő fejlődését is gátolja. Önmagunk megismeréséhez alapvetően valódi tapasztalatokra, társas visszajelzésekre, és önmagunkra figyelve eltöltött időre is szükség van. Ahhoz, hogy kapcsolatot tudjunk kialakítani és fenntartani, fontos, hogy tisztában legyünk saját vágyainkkal, igényeinkkel. Ha valaki gyakran jár úgy, hogy olyan férfiakat/nőket választ partnerül, akikből nagyon hamar kiábrándul, vagy csak sosem találja velük a közös hangot, akkor feltételezhető, hogy nem olyan szempont alapján választ, ami neki valóban fontos. Jó kiindulópont lehet elgondolkodni azon, hogy a különböző társas, intim helyzetek, amikbe belekerülünk, milyen hasonlóságokat mutatnak.

   A kulturális és társadalmi hatások mellett számos egyéni tényező befolyásolja a párválasztást. Egy ilyen tényező a sok közül, hogy az ellenkező nemű szülőnkkel - vagy a hozzánk gyerekkorunkban legközelebb állóval - milyen (volt) a kapcsolatunk. Ez szintén egy nagyon szerteágazó összefüggés, melyből csak néhány szempontot emelek ki. A kisgyermekek megtanulják, hogy hogyan viszonyuljanak az ellenkező nemhez, és hogy milyen viszonyulást várjanak visszafelé. Ha például egy kisfiú édesanyja érzelmileg és fizikailag nehezen elérhető volt, akkor az vezethet oda, hogy bizonytalanul fogja érezni magát a nők társaságában (elővételezi a visszautasítást vagy érdektelenséget), és esetleg kerülni fogja ezeket a helyzeteket; vagy épp ellenkezőleg, rengeteg felszínes kapcsolatba ugrik bele, amelyek nem elégítik ki a valós igényeit. Egy másik példa: ha egy lány igényeit az édesapja maximálisan tiszteletben tartja, akkor kerülni fogja az olyan férfiak társaságát, akik túlságosan nyomulnak, erőszakosak - és ugyanígy igaz a fordítottja is: ha természetes számára a férfiaktól az erőszakosság (és ez mégis szeretettel párosul), akkor könnyebben kerül bele bántalmazó kapcsolatokba. Ezek a kapcsolati minták legtöbbször tudattalanul működnek, azonban tudatosíthatóak, és tudatossággal, ráfordított energiával változtathatunk rajtuk. 

   Az azonos nemű szülőnek természetesen ugyanolyan fontos szerepe van: ő adja az elsődleges mintát, hogy hogyan viselkedhetünk nőként vagy férfiként. Szerencsés esetben fel tudunk rá nézni, minden pozitív és negatív tulajdonságával együtt - ez segít minket abban, hogy saját férfi vagy női identitásunkat kialakítsuk, és magabiztosan léphessünk a társas interakciók színterére. A szülőkön kívül életünk során számos más példaképpel is találkozunk, de az ő szerepük mindenképpen különleges jelentőségű.

  A pártalálási nehézség forrása mélyebb lelki sérülés, vagy családi és világnézeti eredetű konfliktus is lehet, ezek hosszabb pszichoterápia során tárhatóak fel.

  A párválasztás egy nagyon összetett folyamat, melynek csupán néhány aspektusát emeltem ki a fentiekben. Természetesen mindenki története teljesen egyéni és soktényezős: ezen tényezők, és önmagunk mélyebb megismerése előrébb visz a kiegyensúlyozottabb élet felé.

*Myers, J.E., Madathil J., Tingle, R.L. (2011) Marriage Satisfaction and Wellness in India and the United States: A Preliminary Comparison of Arranged Marriages and Marriages of Choice. Journal of Counseling and Development 83(2), 183-190.