Elköteleződési dilemma a párkapcsolatokban

2020.06.30

A párom valóban a tökéletes választás? Összeköltözzünk? Házasodjunk, vagy ne? - ezek mögött az egyszerű kérdések mögött számos érzés és gondolat rejtőzik a saját párkapcsolatunkról, és a párkapcsolatokról általában alkotott képünkről. Manapság sokan "beleragadnak" a kapcsolatukba: sem elköteleződni, sem szakítani nem tudnak, és ez az időszak hosszan elhúzódhat, mire valamelyik irányba végül elbillen a mérleg. A jelenkori technikai-társadalmi változások számos újdonságot hoztak magukkal, melyek kihatnak az egyének gondolkodására és így a párkapcsolatok működésére is.


Média, fogyasztói társadalom

Lényeges hatása van a médiának a fejünkben lévő minták, példaképek kialakításában: a tökéletes párokat, párkapcsolatokat hangsúlyozó reklámokkal, filmekkel vagyunk elárasztva, melyben minden flottul működik, és mindig mindenki mosolyog. Emberi tulajdonság, hogy tudatosan és tudattalanul összehasonlításokat végzünk, és ez alapján is értékeljük magunkat. Nehéz pozitívan kijönni egy nemlétező, idillikus képpel való összehasonlításból: emiatt sokan érezhetik úgy, hogy párkapcsolatuk nem elég jó, sokkal jobb is lehetne - csak úgy "magától" - , és így nem mernek elköteleződni. Márpedig mindannyian sajátos egyedi vágyakkal és gondolatokkal rendelkezünk - ez igaz a párunkra is, így a kapcsolatokban szükségképpen előfordulnak konfliktusok és viták. A boldog párkapcsolatot nem ezek hiánya, hanem az ezek konstruktív megoldására való képesség alapozza meg. Ugyanígy nem a negatív érzések hiánya szükséges az elégedettséghez, hanem azok megfelelő megélése, elfogadása és kezelése - persze a pozitív érzelmek megfelelő arányú jelenléte legalább ennyire fontos.

Az irreális valóságkép kialakulásában kiemelt jelentősége van a közösségi médiának, ahol szintén nem a házastársi vitákat (és azok megoldását!) szokás kiposztolni - ezáltal torz képet kapunk mások életéről, a külvilágról. Egy pocsékul sikerült nyaralásért számunkra is vigaszul szolgálhat, ha kiposztoljuk a párunkkal a tengerparton mosolygós képünket, melyért számos "like"-ot zsebelhetünk be, helyreállítva hangulatunkat és (pillanatnyilag) önértékelésünket. A pozitív momentumok kiemelése és a társas támasz keresése nagyon is hasznos működésmódok, azonban a közösségi média rendszeres használatában ez egy ördögi körré válhat. Ennek során a kivetített felszín háttérbe szoríthatja a valós, mélyben zajló eseményeket; a valódi lelki folyamatok és offline kapcsolatok elhanyagolása újabb problémákat generál, amelyekkel ahelyett, hogy szembenéznénk, menekülő utat választunk, és külső megerősítéseket keresünk. A fenti példánál maradva, a kép kiposztolása önmagában nem fog gondot okozni, de ha elmarad a közös megbeszélés (miért éreztük rosszul magunkat, mit kell majd másképp csinálnunk, hogy legközelebb jobb legyen), az már igen.

Ehhez a jelenséghez szorosan kapcsolódik a fogyasztói társadamak gondolkodásmódja; ha valami elromlik, nem is próbáljuk megjavítani, hanem újat veszünk, vagy ha megjelenik egy jobbnak tűnő termék, akkor lecseréljük a régit. "Minden pótolható, mindig találhatunk jobbat vagy mást" - ezt sugallja a fogyasztói kultúra, amelyben a tárgyak megszerzése mint központi életcél jelenik meg. Ezzel azonban sem a problémamegoldásunk, sem kommunikációs készségeink nem fejlődnek, a hosszútávú kapcsolatokban való kitartást, erőfeszítéseket végképp nem serkenti. Ha folyton ott lebeg a "jobbat, többet, könnyebben" lehetősége a meglévő, folyamatos ápolást igénylő kapcsolatunk mellett, úgy nem csoda, ha nehéz hosszútávú döntéseket meghozni és lehorgonyozni az aktuális helyünkön.


Instant megoldások és kényelemkultusz

"Intenzív fogyás 2 hét alatt, erőlködés nélkül"

"5 biztos tipp az örök boldogsághoz"

"Ezzel a pár trükkel megszűntetheted a gyerek hisztijeit"

Ezek a felhívások azt a vágyunkat célozzák, hogy egyfajta utazást tegyünk visszafelé az időben: a magzati és újszülöttkorban megélt idilli állapothoz, melyben az anya azonnal kielégíti minden szükségletünket. A technikai fejlődés gyorsulásával minden egyre kényelmesebbé, és gyorsan megoldhatóvá vált. Míg korábban egy utazás előzetes tervezést és térképhasználatot igényelt, ma már elég az utolsó pillanatban beütni a telefonba egy címet (vagy csak egy intézmény nevét), és máris kirajzolják és mondják nekünk az irányt. Ez rendkívül hasznos funkció, melynek számos pozitív vonatkozása van, ahogyan sok más "okos" fejlesztésnek is. Az emberi természetben van azonban egy beépített termosztát, mely az aktuális életkörülményinkhez igazítja az elvárásainkat: kutatások alapján a lottónyertesek boldogságszintje átlagosan egy év alatt visszatér a nyeremény előtti értékre - vagyis az elképzelhetetlen mértékű gazdagsághoz is viszonylag rövid idő alatt hozzászokik az ember. Ugyanígy hozzászokunk ahhoz, hogy minden azonnal és könnyen megtörténik, egy kattintásra, vagy inkább "érintésre". Itt azonban óriási szakadék keletkezik a cselekvés, a mindennapi tevékenységek és a belső világunk között: ugyanis a lelki folyamatok nem gyorsíthatók, nem egyszerűsíthetők; a csalódás, gyász feldolgozásához ugyanúgy időre van szükség, ahogy az öröm és elégedettség érzése is akkor fog igazán eltölteni minket, ha időnk és figyelmünk van arra a jóra, ami éppen történik velünk.


És akkor hogyan legyen hosszútávú, boldog párkapcsolatunk a jelen körülményei között?

A kulcs megint az alkalmazkodásban van: a jelen kor adta számos lehetőség óriási szabadságot jelent, ha kellően tudatosan állunk hozzá. Ha sok a lehetőség, akkor több esélyünk van egyedi módon megvalósítani önmagunkat és ugyanígy a párkapcsolatunkat is. A legegyszerűbbnek tűnő megoldások helyett érdemes időt szánni a fontos történések átgondolására, és a párunkkal töltött minőségi időre, amikor megélhetjük az intimitást, megoszthatjuk az érzéseinket, és így fokozatosan kiépíthetjük a saját párkapcsolatunk "szabályait", amelyek mentén mindketten különálló egyénként, és együtt párként is elégedettek tudunk lenni.

Ha bizonytalanok vagyunk abban, hogy a jelenlegi párunkkal kellene-e elköteleződnünk, akkor több irányba indulhatunk. Önismeretünk fejlesztése, tudattalanul működő kapcsolati mintáink megismerése az életünk minden területén előremozdíthat és könnyebbé válhat a döntés a párkapcsolatunkat illetően is. Párként kimozdíthatjuk magunkat a komfort zónánkból, ezáltal új oldalról ismerhetjük meg és fejleszthetjük is a kapcsolatunkat. Ha szívesen merítünk mások tapasztalataiból, akkor ne a közösségi média "kivetített" képeihez forduljunk, hanem - számunkra akár példát jelentő - valós személyekkel beszélgessünk. Előfordulhat, hogy csak a konfliktuskezelés, vagy a kommunikáció területén kell fejlődjünk, hogy elégedettebbek legyünk a kapcsolatunkban, ehhez erőfeszítésre van szükség: sok lépésben kell változtatnunk, és minden egyes apró lépés kialakulása és beépülése időt igényel.

Az erőfeszítés és idő jelentősége mellett fontos azt is hangsúlyozni, hogy bár az emberi természetnek vannak általános jellemzői, mindannyian egyedi egyéniségek vagyunk, sajátos látásmóddal, vágyakkal, és a párunkra ugyanez igaz. Az általánosan megfogalmazott igazságok, ötletek iránymutatást adhatnak, ahogyan mások tapasztalatai is rengeteg esetben előremozdíthatnak; hosszútávon viszont csak olyan működésmódokat tudunk fenntartani, mellyel azonosulni tudunk. Tehát bármennyire vágyunk is a kész megoldásokra, a valódi előrelépéshez a saját megoldásainkat kell építgetni, megalkotni - ehhez akár szakmai segítséget is kaphatunk egy páros vagy egyéni terápia folyamán.